Az írásaimat folyamatosan figyelemmel kísérő Kedves olvasók közül talán már néhányan tisztában vannak azzal, hogy nem vagyok született bajai. Aki nem, az pedig most szerez róla tudomást… Ez az információ így önmagában nem sok mindent mond, jelent, csupán azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert amiről az elkövetkezendőkben szó lesz, az szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy ideköltöztem a halászlé egyik hazai fővárosába, Bajára.
Nem tudom létezik-e hangulatosabb ebéd, nyáresti vacsora annál, mint amikor valaki, vagy akár többen is kiülnek a vízpartra és ott fogyasztják el az ínycsiklandozó fogásokat. Biztos embere válogatja, ki mennyire kedveli mindezt, személy szerint én nagyon szeretem. A víz, vízpart, a csendesen folydogáló víz hangja megnyugvást, békességet hordoz számomra. Rohanó világunkban nagyon fontos lenne minél több alkalommal így étkezni, enni. Nyugodtan, megfontoltan, csak az ételre, egymásra figyelve valóban élvezni azt, amit csinálunk. Aki itt él Baján az szerencsés helyzetben van, hiszen városunkban számos olyan hely van, ahol mindezt megteheti. Az egyik ilyen hely a Petőfi-szigeten található Véndió Étterem.
A hely egyike volt azon elsőknek, ahová bajai létem első óráiban beléptem. Több évvel ezelőtt történt, de máig emlékezetemben él az, hogy egy szerethető, kellemes, jó hangulatú helyen, nagyon finom fogásokat fogyaszthattam el. Mindig is vonzottak, csodálattal töltöttek el az olyan helyek, melyek folyamatosan képesek a megújulásra, újjászületésre úgy, hogy közben a már megszerzett, kivívott értékeiket nem veszítik el. A Véndió ilyen. Lehet szeretni, nem szeretni, írni és olvasni róla jót-rosszat, de egyetlen dolog elvitathatatlan tőle: a folyamatosan sikerrel való megújulás képessége. Mióta itt élek Baján, talán 3 alkalommal is változott a tulajdonos, került új és új kezekbe. Voltak ezek között sikeres és valljuk meg, kevésbé sikeres változások is. Ezeket nem tisztem minősíteni, mint ahogy ezen írás célja sem az, hogy a most leírtak alapján jó, vagy rossz kép alakuljon ki az étteremről. Az írás két este, két vacsora benyomásait, éppen akkor tapasztaltakat hivatott átadni az olvasónak. Most is, a közeljövőben is tartsuk mindig szem előtt ezt, hiszen mi is emberek vagyunk, nekünk sem, így egy étterem személyzetének sincs két egyforma napja.
A bajai Véndió szerencsés helyen, nyugodt környezetben, a Sugovica közvetlen közelében található. Minden biztosított tehát ahhoz, hogy igazán kedvelt hely lehessen. Megérkezéskor az étterem előtt kialakított, rendezett parkolóhelyeken, vagy a bevezető úton, esetleg a Turisztikai Központ parkolójában érdemes hagyni az autót. A téli szürke időjárásban elég nehezen lehet képet alkotni arról, hogy a kerthelység milyen is tud lenni egy forró nyári estén, de aki volt már abban az időszakban ott, az tudja, hogy nagyon hangulatos. Még az előző tulajdonos alatt volt szerencsém kedvenc sarokasztalomnál halászlevet enni, élénken él emlékeimben, hogy bizony bele lehet feledkezni a hangulatába. Az ember egy jó hallé és egy finom pohár vörösbor mellett majdhogynem minden bánatát feledi, sokkal szebben látja a világot.
Térjünk azonban vissza a jelenbe. A tulajdonosváltás után eltelt néhány hónap, amikor nem jutottam el az étterembe, bár a kíváncsiságom hajtott volna. Aztán egy késő nyári délutánon éhesen és fáradtan hazaérkezve Bajára arra gondoltam, hogy úgy ennék valahol egy jó halászlevet. Innen pedig már egyenes út vezetett a Véndióba. Mivel az étteremről szinte csak pozitív emlékeim voltak, ezért talán egy kissé felfokozott várakozással tekintettem az akkori estére. Vártam, kívántam, hogy jó legyen, hogy olyan jó legyen, hogy ezen alkalommal is azt érezhessem, mint eddig minden alkalommal: szívesen jövök még vissza. Ha alaposan megvizsgálom azt az egy estét, akkor ezt éreztem. A halászlé –mint minden alkalommal- tökéletes volt, sűrű állagú, jóízű, kellően sós, kellően érződött a bele főzött jó minőségű hazai fűszerpaprika. A bajai halászlevek elmaradhatatlan kísérője, a gyufatészta is rendben volt- talán sokan ezt annyira egyértelműnek és elronthatatlannak gondolják, de nem így van. Sajnos saját tapasztalataim alapján azt kell mondjam, kis hazánkban nagyon sokan nem tudnak jól tésztát főzni, a hibák közül a leggyakoribb pedig a tészta szétfőzése. No de erről talán majd egy másik írásban, mert szerencsére a Véndió esetében erről egyáltalán szó sincs. A léhez külön kínált hal szintén jóízűnek, kellően átsózódottnak bizonyult. Személy szerint én a figyelem jeleként értékelem, ha a leveshez külön kínálnak csípős paprikát is, mert bár nem vagyok a nagyon fűszeres ételek kedvelője, a csípős ízt sokan szeretik. A pincérek figyelmességét pedig külön dicséri, hogy a kínált paprikáról elmondták minden egyes esetben, hogy óvatosan használjuk, mert az bizony nagyon erős. Essen pár szó arról is, hogy ha tehetem, minden alkalommal szívesen kérek belsőséget is a halászléhez, már ha van. Legutóbb szerencsével jártam, véleményem szerint igazán fel tudja dobni az ételt.
Az estéhez kapcsolódóan néhány szó arról is, ami mellett okleveles borszakértőként nem tudok elmenni szó nélkül… Mint ahogy sok minden, az éttermi kultúra, étkezéseink, éttermi szokásaink is gyökeresen megváltoztak a rendszerváltozás óta. Személy szerint én üdvözlöm ezt a változást, mert hiszem, hogy egy étteremnek nem csupán az a dolga, hogy megitassa, megetesse az embert, hanem hogy mindezen túl élményt, tökéletes egészet nyújtson a vendégeinek. Az élménybe pedig sok minden beletartozik. Kezdve onnan, hogy megérkezem, van hol parkolnom, az étteremben várnak, asztalhoz kísérnek, természetesen rend és tisztaság van és még sorolhatnám. A különböző éttermi élmények mellett csupán csak egyetlen – de fontos- rész a kínált ételek, italok mennyisége és milyensége, valamint az is, ahogy ezek egymáshoz viszonyulnak. Mert ugye azt senki nem gondolhatja, hogy egy jó marhapörkölthöz például 6 puttonyos tokaji aszút kellene kortyolgatni. Az étteremnek, az ott dolgozó- jó esetben- szakmai tudással, szakmai tapasztalattal rendelkező alkalmazottnak tehát törekednie kell arra, hogy a kedves betérő fizetővendéget ne csupán kiszolgálja, hanem segítse a választásban, alternatívákat, lehetőségeket mutasson, kínáljon fel. Ez mind étel, mind ital, mind azok párosítására is igaz. Egyetlen építő jellegű kritikaként talán ennek a hiányát tudnám megemlíteni, hiszem, hogy ezen javítva a bajai Véndió étterem még színvonalasabb, remekebb hely lehet majd.
Megelőzvén a „pontosan mire is gondolt a kedves cikkíró?” kérdéseket, nagyon röviden: a halászlé és a kadarka úgy összenőtt, összetartozó dolog, mint borsó és a héja. Ez a fajta szőlő remekül érzi magát az alföldi régióban is, tehát még csak Szekszárdig sem kellene elmenni érte. Ezek után nagyon furcsa, számomra hihetetlen, hogy van olyan étterem Baján, ahol a halászlé mellé nem tudok meginni egy pohárkával mindebből. A magyarázat szerint egyébként azért nincs, mert a vendégek nem igénylik. Valóban, mert nekik, a túlnyomó többségnek még mindig segítségre van szükségük ebben a dologban. Ha az étterem nem tart kadarkát, nem kínál kadarkát, akkor az emberek valóban nem fogják keresni, nem fogják választani, ez teljesen egyértelmű. Az étterem feladata tehát az ajánlás, a választás elősegítése, különösen akkor, ha a helyi halászlé mellé helyi bort tud, tudna kínálni.
A közelmúltban az étterem meghívására –amit ezúton is köszönök- ismét látogatást tehettem a Véndióban. Bevallom, az előző bekezdésben leírtak meghatározták a látogatásomat, kissé félelemmel teli várakozással tekintettem az estére. Pedig ezen az estén minden tökéletes volt. A halászlé, a vegyes haltál, a desszert és természetesen a hozzájuk kínált, felszolgált borok is. Mindez azt bizonyítja számomra, hogy lehet ezt így is csinálni.
Kedves Olvasó, Kedves bajai étteremtulajdonosok, éttermek! A Bajai Honpolgár most induló, új sorozatában szándékunk szerint bajai és környékbeli éttermeket, pincészeteket kívánunk bemutatni a lap hasábjain. Tesszük azt abból a meggyőződésből, hogy a lap olvasóit informáljuk szeretett kisvárosunk lehetőségeiről, a pincérekhez hasonlóan Önöknek is lehetőségeket, választási lehetőséget kínáljunk, ha szórakozni szeretnének, vagy egy ünnepi vacsorára, alkalomra készülnének. Bízunk benne, hogy a lap hasábjain olvasottak mindannyiuknak hasznosak, használhatóak lesznek majd.
Az írás a Bajai Honpolgár 2019/3 számában jelent meg.
