Mindennapi életünk szerencsére nem csupán hétköznapokból áll. Minden egyes 5 napos munkaperiódust felvált két szabadnap, amikor a heti stresszt, munkát ki tudjuk pihenni, szeretteinkkel tudunk lenni. Általában ilyen időszakokra jutnak azok a nagyobb feladatok is, melyeket hétköznap az idő rövidsége miatt nem tudunk elvégezni. Ezek bár olykor fárasztóak, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy valami mást csináljunk, mint amit a munkahelyünkön, ezáltal is segítve azt, hogy az ottani esetleges problémákról, gondokról megfeledkezzünk.
A hétvégéken túl vannak extra ünnepeink is. Olyanok, melyekre minden alkalommal készülünk, amit várunk. Legyen ez egy keresztelő, ballagás, esküvő, de akár említhetném a fix naptári ünnepnapokat, a születésnapot, a csak hazánkban ünneplendő névnapot, vagy akár a közelgő Húsvétot is. Ezen ünnepek egy részére tervezés szintjén gondolunk: elképzeljük, milyen lesz, kit hívunk meg, mit fogunk csinálni, esetleg hova fogunk menni, hiszen egy 200-300 fős lakodalom már meghaladhatja saját háztartásunk kapacitásait.
Vannak olyan ünnepeink, például Húsvét, melyre a gondolatainkon túl elhatározásokkal ,tettekkel is készülünk. A Húsvét és a Karácsony két legnagyobb ünnepünk. Ezen alkalmakkor szokott a nagy család összegyűlni, ilyenkor van alkalom találkozni és beszélgetni olyan emberekkel, akikkel rohanó napjaink alatt, mellett nincs idő. Mindkét ünnepünk előtt várakozunk, vágyakozunk. arra, hogy itt legyen a pillanat, amikor az előkészületek és az ünnepi fogások után elégedetten hátradőlhetünk, megpihenhetünk.
A Húsvéthoz a keresztény ember életében kapcsolódik egy olyan szokás, rituálé is, mely megkülönbözteti ezt az ünnepet a többitől. Ez a böjt. Ez az időszak az önmegtartóztatás, lemondás időszaka, mely sokunktól kíván nem kevés akaratot, elhatározást. A vallásos emberek némelyike minden egyes pénteken így éli az életét, megvallom napjainkban elég nehézkes ennek a megvalósítása. A pénteki és a Húsvéti böjti önmegtartóztató időszak azonban nem csupán arról szól, hogy az ember nem eszik húst – mert valljuk meg, ha ezt a szót kiejtjük, legtöbbünk fejében ez suhan át. A böjt ugyanis nem a húsról való lemondást jelenti. Olyan dolgokról kell ebben az időben lemondanunk, melyek kedvesek számunkra, melyek nélkül úgy gondoljuk, nem tudunk élni nélkülük. Gondoljunk csak bele: a vegetáriánus ember, aki egyáltalán nem eszik húst, akkor nem is böjtöl, nála nincs várakozási, önmegtartóztatási időszak? Dehogynem! A lemondás nem jelentheti csupán a húsmentes étkezést. Lemondás az is, ha ebben az időben nem fogyasztunk alkoholt, nélkülözzük életünkből az édességeket, háztartásunkból száműzzük erre a rövid időre a fehérlisztet, cukrot, stb. Az igazi böjt célja számomra tehát nem az, hogy egyetlen tetszőlegesen kiválasztott dologról lemondok, inkább olyanról, ami számomra nehezen nélkülözhető. De nem csupán élelmiszerről lehet lemondani. Ha van olyan dolog, amit szívesen csinálunk, ami csupán a mi örömünket szolgálja, mondjuk le róla bátran erre az időszakra. Legyen bármi is lemondásunk célja, a böjti időszak végén egy sikeres önmegtartóztatás utáni visszatérés örömmel fog eltölteni bennünket.
Éppen ezért az e havi receptben is lesz hús, de aki úgy gondolja, hogy ő bizony hús nélkül vészeli át a Húsvétig hátralévő időszakot, az is megtalálja a számítását.
Egészben sült sertéstarja céklával és quinoával:
Hozzávalók 10 fő részére:
- 2,5kg sertéstarja, csont nélkül, egy darabban
- 30dkg quinoa
- ½ kg cékla
- 10 dkg vaj
- egy csokor zsálya
- 2 fej fokhagyma
- 2 ek mascarpone
- ízlés szerint só, bors
A tarját 1,5-2 órára beáztatjuk sós vízbe úgy, hogy a víz teljesen ellepje. Áztatás után itassuk le róla alaposan a vizet, töröljük szárazra papírtörlővel. Pucoljuk meg a két fej fokhagymát, reszeljük le és 1-2 evőkanál olajjal, sóval, borssal, valamint a zsálya apróra vágott leveleivel alaposan keverjük össze. Ezzel a krémmel kenjük be mindenhol alaposan a tarját, helyezzük egy tepsibe, amiben kényelmesen elfér és lefedve 160-170C-on süssük 2,5 órán keresztül. Ha elkészült, vegyük ki a sütőből, a tepsi tetejéről távolítsuk el a fóliát és hagyjuk hűlni. Ne szúrjunk bele semmit és legfőképpen ne próbáljuk meg felszeletelni!
A céklákat mossuk meg alaposan, szórjuk be sóval úgy hogy teljesen ellepje és 150C-on süssük 40 percet. Ha kihűlt, pucoljuk meg, majd a felét vágjuk 3*3cm-es kockákra. A másik felét tegyük a vajjal, mascarponéval egy tálba és pürésítsük mixer segítségével. Ha szükséges, ízesítsük sóval, kevés borssal. Áztassuk be a quinoát 10 percre hideg vízbe, majd 10-15 perc alatt főzzük puhára kétszeres mennyiségű vízben, míg a vizet teljesen magába nem szívta. Ha sok lenne a víz rajta, egyszerűen csak szűrjük le, majd keverjünk bele 2 ek vajat.
A sültet vágjuk ujjnyi vastag szeletre, majd a vágási felületeket pirítsuk meg habzó zsályás vajon. Tálaljuk céklapürével, a sült céklakockákkal a főtt quinoára fektetve, majd locsoljuk meg a pecsenye levével ízlésünk szerint.
Borajánlat:
- Balla Géza kadarka
- Mészáros Pál kadarka
- Koch Csaba kadarka
Vöröslencsés dhal sült sárgarépával
A dhal egy india étel, mely száraz hüvelyesekből készül, állagra leginkább a mi főzelékeinkhez hasonlít.
Hozzávalók egy személyre:
- 75g vöröslencse
- 1 gerezd fokhagyma egészben, megpucolva
- 2 db sárgarépa, megpucolva, két darabra vágva, majd a felek hosszában szintén elfelezve
- 1 ek jó minőségű olaj /olíva, repce/
- ½ tk garam masala őrölve
- 1 tk fekete szezámmag szárazon pirítva
- ízlés szerint joghurt
Főzzük puhára a lencsét az egész fokhagymával együtt kb 20 perc alatt. Vegyük ki a fokhagymát, pürésítsük egy villával, majd keverjük a lencséhez. A dhal állaga akkor megfelelő, ha főzelék állagú.
A sárgarépákat tegyük annyi vízbe, hogy ellepje, forraljuk fel, majd gyöngyözve főzzük 10 percet. Nem kell túl puhának lennie. Szűrjük le, forgassuk meg az olajban és a garam masalában, majd kevés olajon süssük őket aranybarnára. Tálaljuk mélytányérban a dhalt, fektessük a sült répákat a tetejére, szórjuk meg a pirított szezámmaggal és ízesítsük joghurttal. Igény szerint csepegtessünk rá a fűszeres olajból.
Borajánlat:
- Antal Pincészet Cabernet Sauvignon rozé
Az írás a Bajai Honpolgár 2019/4 számában jelent meg.
