A címet leírva, majd újra olvasva egészen szürreálisnak és hihetetlennek tűnhet, hogy ennyi év telt el az utolsó látogatás óta. Pedig így van. Egy évtizeddel ezelőtt hatalmas csalódásokkal, értetlenkedéssel a fejemben tértem haza a borvidékről. Az ott tapasztaltak, az ottani emberek gőgje, felsőbbrendűsége volt az, ami visszatartott egy újabb látogatástól. Az idei nyár viszontagságai és megpróbáltatásai után – mintegy minden rosszat lezárandó, új fejezetet nyitó- úgy éreztem, hogy ha mindenkinek, akkor ennek a borvidéknek is jár még egy esély. Mert ebben a kis országban egyre többen, de még mindig nem elegen ismerik fel, hogy ez a borvidék számunkra magyaroknak olyan kincs, melyet óvnunk, vigyáznunk kell, értékeit pedig el kell ismernünk.
A csalódottságtól nem kicsit tartva, emlékeimben a szerelmi pincesor és az ott fellelhető emberek tiszteletlenségével indultam útnak. Kíváncsian vártam azonban azt, hogy az elmúlt években mennyi változáson ment keresztül Tokaj-Hegyalja. Ebben a 10 évben sok minden történt, amit a médiából, közösségi oldalakon keresztül látni lehetett. Tokajban felismerték, hogy a piramis csúcsa az aszú, szigorodtak a szabályok, legnagyobb örömömre eltűntek a 3-4 puttonyos aszúk -legalábbis nem látni belőlük oly sokat már. Ez utóbbival párhuzamosan pedig szerencsére visszatért a jó szamorodni becsülete. De nem minden szól az édes életről, bármennyire is finom, bármennyire is jólesik inni, csak édes bort nem lehet egy életen át fogyasztani. Egy jó ételhez, baráti beszélgetéshez szükség van egy nagyon jó, korrekt száraz borra, olyanra, ami a pincészetek aszúval megtöltött szekerét húzza. Így aztán lett száraz furmint, dűlőszelektált száraz furmint, Riedel furmint pohár, hatszámjegyű áron kínált furmint. Kitűzték a zászlót és az a bizonyos szekér, ha olykor kicsi vagy nagyobb döccenőkkel is, de halad. A borok minősége, különösen a dűlőszelektált tételeké csupa izgalom, fantázia, a mindennapok furmint bora pedig szép savakkal teli, helyenként savtoleranciát követelően, jól működik ételekkel, szódával is. A furminton túl pedig egyik kedvenc fehér fajtám – a hárslevelű- terméséből is egyre szebb száraz fehérborok készülnek.
Az eltelt években tehát egy sor kedvező, előremutató változáson ment keresztül Tokaj és a környező települések. Ezek némelyike még finomhangolást igényel, de tökéleteset alkotni elsőre csak keveseknek sikerül. Sajnos a régi gyermekbetegségek némelyike megmaradt, ezen egy még szigorúbb szabályozás és a tisztességtelen kereskedők felkutatása, kigyomlálása sokat segíthet. Továbbra is lehet találkozni másfeles PET palackban árult szamorodnival, “minőségi” furminttal és a főutca képének még mindig része a csak turistákból élő giccsparádé kínálatot felvonultató kereskedő, akinek boltjában minden / a sz…tól a repülőig/ kapható. De van bőven nem túl szimpatikus, tokaji borász által is megkérdőjelezhető új kezdeményezés is. Hogy a dobozos fröccs és az okosbor vajon hová fut ki, ma még nem tudni, de véleményem szerint nem ez fogja Tokajt erősíteni.
Tokajban és a településen túl is van élet a boron túl. Egyre több minőségi étterem, sajtos, kézműves sörös, minőségi kávézó bontogatja szárnyait. A kép tehát szerencsére, ha talán a vártnál lassabban is, de kezd összeállni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egy hét után is maradt bennem hiányérzet, olyan hely, ahová most sajnos idő hiányában nem jutottam el. Tehát van miért visszatérni, de a következő látogatásra már nem kell 10 évet várni. Mert bár a borvidéknek még mindig szüksége van megújító impulzusokra, a szájíz ha még nem is annyira édes, mint egy 6 puttonyos aszú utóíze, de már határozottan kellemes.
Ha már a megújító impulzusoknál tartunk… Tokajból északnyugatra haladva a borvidéken a 39-es úton található Rátka település. Az úton haladva talán az utolsó olyan hely, ahol a borsodi mélyszegénység jelei nem csapják arcon az embert. Rendezett, igazán szép “arcú” település. De nem csupán ezért érdemes elindulni ezen az úton.
A Gilberries and Wine a főút mellett található, teljesen észrevehetetlenül. Ha az ember nem tudja pontosan, hogy hová is tart, akkor akár milliószor is el lehet autózni az épület mellett, amiről csak belépés után derül ki, hogy itt bizony egy borászat gyermeklépéseit találjuk. Nekem némi helyzeti előnyöm volt: Gilbert Balázs borászatáról, munkájáról már írt írást egy Baranya megyei online lap, bormagazin is. Bár konkrétan nem volt tervezve a látogatás, de ha már a település fele vitt utam és a szülőket is jól ismerem, kihagyhatatlan volt. Elvárások nélkül, ám tele lelkesedéssel jelentkeztem be, aki ismer, jól tudja, hogy mennyire kedvelem az új, másfajta, fiatalos szemléletmódot, ami kellő kitartással párosulva változásokat hozhat akár egy borvidék életében is. Balázsnak nem egész egy órája volt rám, a borokra, néhány szóra, de jól érezhető volt, hogy várnak. Szerencsére még épp időben érkeztem: a kiszemelt borokból még volt 1-1 palack, amíg előkerültek a kartondobozok aljából Balázs fiatalos lendülettel mesélt a kezdetekről, a jövő terveiről. Hazatérve a borvidékről pedig kíváncsian vártam, hogy milyenek is az ifjú titán borai, elképzelései, stílusa.
A mai rakott burgonya társának kísérőjének tehát a Woodoo Love 2020-as tételt választottam. Tokaji látogatásom során már az első este megtanultam egy borvacsora keretén belül, hogy a borvidéken mennyire bátran és jól párosítják a nehezebb, fajsúlyosabb ételek mellé a fehérbort, a furmintot.
Woodoo Love 2020, száraz furmint: Fiatalos, figyelmet felkeltő címke, parafa zárás. Nyitáskor, már a palackól érezni, hogy a bor fellélegzik, tömény szőlő illat tölti meg az orrot. Halvány citromsárga szín, tiszta küllem, friss mozgás a pohárban. Illatban mézkörte, érett mandarin, cseppnyi narancshéj. Ahogy melegszik a citrusos illat felett kezd megjelenni a fahordós érlelésről árulkodó mélyebb, komolyabb illatvonal. Hidegen kóstolva semmi nem árulkodik a hordós érlelésről, masszív citrusos ízek viszik a zászlót. Aztán ahogy az illatnál, kóstolva is ugyanaz vár az idő múlásával, megjelennek az édes dohányos, vaníliás jegyek, melyek tökéletes összhangot alkotnak az illattal. Utóízben sajnos nem túl hosszú, inkább arra ösztökéli a fogyasztót, hogy még, még, kérek belőle. A 12% alkohol tökéletesen integrált, a bor nagyon szépen egyben van már most, de tartásra is jó eséllyel pályázik. Ennek talán csak az elkészült csekély palackszám a gátja, de ha a következő években hasonló minőségben készül el a tétel, akkor érdemes lehet mindjárt egy kartont vásárolni az egy palack helyett. Most 87/100 pont, ami néhány év múlva 90+ lehetne, ha maradna belőle.
A bor legnagyobb erénye a jól ihatóság, igazi örömbor: egyedül, társaságban, étellel, vagy anélkül, mindenhogyan élmény. Teszi ezt úgy, hogy saját maga is egyensúlyoz a frissesség és a komolyság közt, de mire eldönthetnénk, hogy milyen is, sajnos addigra már elfogyott. Voltak, vannak és minden bizonnyal még lesznek is olyan furmint tételek a Riedel furmint poharamban, melyek nem oda valók, melyek nem érnek annyit. Ez a bor nem olyan, nagyon nem.