Aki rendszeresen olvassa az írásaimat itt a lapban, talán még ő sem tudja, hogy sok évvel ezelőtt hazánk egyik legpatinásabb, legszebb borvidéke, Villány közeléből költöztem Bajára, a halászlé fővárosába. Abban az időszakban rengeteg értetlenkedő kérdést kaptam, már akkor is meglévő intenzív boros világgal való kapcsolatom okán. Miért költöztem el egy ilyen helyről? Miért pont Baja? A homoki borokban mi van szerethető? … és így tovább.
Nos, az igazat megvallva, a kérdésekben van ugyan igazság, de ha alaposan megvizsgálom a kérdéseket, a rájuk adott saját válaszaimat, azt kell mondanom, hogy abszolút nem érzem úgy, hogy rossz döntés lett volna. Mint azt tudjuk, nincs jobb, szebb, borvidék, legfeljebb csak másabb. Arról meg nem is beszélve, hogy mindjárt két borvidéket is „kaptam” elérhető közelségben. A Szekszárdi borvidéket aligha kell bárkinek is bemutatni. Tolna megye székhelyének nagy területre kiterjedő borvidéke, az azon termő gyümölcsös, friss tételek, a bikavér, a kékfrankos, kadarka fajták egyik hazája aligha lehet rossz választás. A Hajós-Bajai borvidék borai zömmel jól ihatóságuk miatt kedveltek, nyáron, nagy melegben egy innen származó cserszeginél, Irsainál nehéz elképzelni jobb választást. Ugyanakkor megfelelő szőlőművelés és bizonyos talaj adottságok mellett komolyabb, már érlelésre is alkalmas tételek születhetnek, melyeknek hazai gasztronómiánkban is helye van.
Bajáról Kecskemét felé haladva az országúton talán fel sem tűnik az a bájos kis pincefalu, amely Hajóson található. A településre beérvén balra lekanyarodva azonban már mást nem is lát az érdeklődő tekintet, csak apró, hangulatos kis pincéket. Itt található a Sziegl pincészet is, ahol egy koranyári, még kissé hűvös, szeles időben, de már a Borteraszon ülve beszélgethettem Balázzsal és Petrával, a pincészet arcaival, tulajdonosaival.
Munkájukat szinte a kezdetektől van szerencsém figyelemmel kísérni, utoljára 2016-ban készítettem velük riportot, most az azóta eltelt időszakban történt változásokról beszélgettünk.
Az 1988-ban született Balázs a Corvinus Kertészeti Egyetemen végzett, de a szőlőben, pincében elvégzendő feladatokat már a nagyapjától megtanulta. Első borát, mely egy kései szüretes kadarka volt, 2009-ben készítette el. Ezért aztán a pincészetnél végzett feladatok felosztása során a szőlőben végzendő munkák jó része Balázs feladata, míg Petra a vendéglátásban, adminisztrációs feladatokban, közösségi felületeken való megjelenésben segíti a munkát. Természetesen amennyiben azt a kinti feladatok igénylik, Petra is, a család többi tagjával együtt besegít Balázsnak, mint ahogy a 2018-ban született Benedek is, akinek a metszés és a permetezés tartozik a feladatkörébe, azon túl, hogy a megfáradt szőlőmunkások borospoharaiba a fröccshöz a szódát ő nyomja
A birtok legutolsó beszélgetésünk óta több mint duplájára nőtt, a zömmel család által megművelt területek nagysága 8,5ha. Ez bizony nem kevés, így a szőlőben elvégzendő nagyobb feladatok igazi kihívást, nagy munkabírást, jó szervezést igényelnek. Nem feltétlenül volt cél, hogy a terület nagysága ekkora legyen, így talán nem meglepő, hogy egyelőre bővítés nem igazán szerepel a tervek közt. A szőlők két nagyobb területen vannak: a nagyobbik rész, 5ha, Érsekhalmán, míg a fennmaradó rész Hajóson. Az érsekhalmi terület szinte egybefüggő, egyetlen parcella, míg Hajóson a 3,5ha több, kis részből áll. Ezen termőterületek talajtani összetétele is meglehetősen különböző: az érsekhalmi rész zömmel agyag és vályogtalaj, addig a hajósi, klasszikus alföldi termőterületnek mondható, hiszen az altalaj felett igen változó mennyiségű homoklepel található, mely vastagsága bizonyos helyeken 10cm, míg máshol a 60-70cm-t is elérheti.
Az 1988-ban telepített érsekhalmi területen található szőlők termésének jelentős része eladásra kerül, ami mellett folyamatosan zajlik a terület saját képre formálása. Mintegy 1ha területen megtalálható bakművelésű kadarka és kövidinka, ezekben azonban már most van bőven potenciál borkészítési szempontból is. A hajósi területeken pedig kadarka, kékfrankos és olaszrizling fajták találhatók.
Balázst a kezdetektől nagy kísérletezőnek ismertem meg. Ez az eltelt időszakban sem változott- szerencsére. Egyes területek, egyes fajtáiból néhány 10 palacknyi mennyiségben úgynevezett tanulmányborok készülnek, nem megszokott borkészítési metódusokkal. Ezen kísérletek mindegyike teljesen természetes módon nem zárulhat zajos sikerrel, hiszen a tanulmányboroknak, a kísérletezésnek ez a lényege. Azok a tételek, melyek elérik azt a szintet, hogy a nagyközönség is megismerhesse őket a pincészetnél a készlet erejéig megkóstolhatók. Hogy konkrétumokról is beszéljünk: ilyen kísérletek egyike pl a cserszegi fűszeresnek a kései szürete, héjon tartása, esetleg héjon erjesztése.
A kísérletező kedv mellett a pince alapvető borkészítési metódusai is a nagy átlagtól eltérőek, ha nem is teljesen szokatlanok. Balázs elképzelése szerint az elkészült borok minősége, milyensége 90%-ban a szőlőben dől el. Ezért aztán nincs is olyan nap, amikor ő nincs kint a tőkék közt. A szőlőművelésre és a borkészítésre egyaránt jellemző, hogy a természetességre törekednek, minimális, csak a lehető legszükségesebb beavatkozásokat és munkákat elvégezve a folyamatok során. A fehérborok készítésénél már eddig sem használtak kézi bogyózót például, ezt a vörösborok készítésénél sem szeretnék majd használni. A pincében pedig a türelmes, a bornak időt engedő, legegyszerűbb borkészítési eljárásokat követik, időt engedve a természetes folyamatoknak.
A pince 2018 végén hivatalosan is megkezdte a bio művelésre való átállást, mely folyamat 2021-ben ér majd véget.
A nagy odafigyeléssel megtermelt szőlőkből zömmel fajtaborok készülnek, egy házasítás kivételével. Készül bor olaszrizlingből, a szinte csak az Alföldön termelt kövidinkából, kékfrankosból és természetesen kadarkából is. A két különböző területről külön-külön is palackoznak borokat, így különösen izgalmas játék, szép élmény lehet a hozzáértők számára egy-egy palackot összehasonlítani mindkét részről.
A beszélgetésünk helyszíne, a borterasz 2019-ben került átadásra, 40-50 főnek biztosít gondtalan szórakozást, borkóstolást igazi vidéki hangulatban, szőlőtőkék társaságában. A pincénél és a borteraszon is bórkóstolásra, vagy vásárlásra csak előzetes bejelentkezés után van lehetőség, de ha éppen abban az időben érkezik a szomjas vándor, amikor a teraszon egy társaság borozik, akkor természetesen őt is szívesen látják vendégül.
A pince látogatói az elmúlt 2-3 évben megváltoztak. A Sziegl pincénél nincsenek hangos, zajos, problémás vendégek, a társaság nagy többsége az elkészült borokhoz méltóan, valóban érdeklődve érkezik és a tulajdonosok szerint maradandó élményekkel is távozik tőlük.
A pince borai megyénkben egyetlen helyen kaphatóak, a bajai Borbistro-ban. Természetesen az éppen elérhető borok a pincénél is megvásárolhatóak. Ezen kívül a borok ideális esetben Budapest top éttermeiben is megtalálhatók /lennének/. A kissé feltételes mód annak szól, hogy a pandémiás helyzetre való tekintettel ezek a fővárosi éttermek egyelőre nem nyitottak még ki és sajnos az is kétséges, hogy idén ez megvalósul-e. Ennek kapcsán számtalan hazai médiaforrás foglalkozott azzal, hogy azon pincészetek, melyek boraik egy részét éttermeknek értékesítették nehéz helyzetbe kerültek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Balázséknak ilyen problémával nem kellett szembenézniük az idei év kapcsán, hiszen borkészletük tetemes részét sikerült belföldön és külföldön is értékesíteniük.
Kóstolt borok:
Kövidinka 2018: Száraz, bio művelésben termesztett fehérbor. Kézi szüret október végén, 7 nap maceráció, 7 nap erjedés, utána 500l-es nagy tölgyfahordós erjesztés, 7 hónap seprőn. Szűretlen, aranyszínű bor. Alkoholtartalom 11%. Intenzív citrusos aromák az orrban, teljes szájat kitöltő, finomporos tannin a szájban, hosszú utóíz.
Kadarka 2018: Száraz bio művelésben termesztett vörösbor a Herreberg dűlőből. Szeptember végi szüret az alacsony, bakművelésű tőkékről, nyílt tartályos erjesztés, 225l-es kishordókban történő érlelés. Szűrés nélküli, világos színű, ám intenzív ízű, hedonista bor. Szerettem, hogy a kisméretű hordó ellenére a bor nem fahangsúlyos, a fanyar gyümölcsös ízjegyek viszik a stafétát, melyben természetesen élen jár a fajtára oly jellemző hecsedli. Finom szemcsés tanninok, melyet mesterien ellensúlyoz a kicsivel több mint 5%-os savtartalom. Leírhatatlan, csodaszép tétel, megkockáztatom, a pincészet büszkesége. Egyenes, tartalmas, élvezetes. A 2018-as évjárat már sajnos elfogyott, a 2019-es viszont érkezik hamarosan.
Az írás a Bajai Honpolgár 2020/július-augusztus, extra rovatában jelent meg.
