Spárga és sauvignon blanc – egy parádés este a hajdúszoboszlói Mirage-ban

Amikor az ember felébred, nem tudhatja milyen napja lesz, mi vár rá. Magam is így éreztem, illetve sehogy se éreztem, aztán egyszer csak a semmiből kaptam egy kedves meghívást. Először nem is tudtam mit is mondjak rá, a fejem tele volt teljesen más jellegű gondolatokkal és problémákkal. Aztán némi megbeszélés és töprengés után nyugodt szívvel mondtam igent az invitálásra. Egy olyan meghívásra, mely hiába van az ország túlsó végében, lehetetlenség rá nemet mondani. Egyrészt az az ember miatt, aki hívott, másrészt pedig a sauvignon blanc és spárga párosítású estek egyszerűen mindenhol, minden alkalommal szenzációsak. A két dolog édestestvér, én ráadásul mindkettőt külön-külön is nagyon kedvelem. Na jó, spárgából szívesen eszem a fehéret is, de a sauvignon-ból mondjuk a hazait annyira nem szívlelem. Ennek nyilván egyrészt éghajlati, földszerkezeti, no és borkészítési okai vannak, melyet a vacsorán szereplő egyik hazai tétel cáfolt meg éppen, de mint tudjuk a szabályt éppen az a bizonyos kivétel erősíti… De ne szaladjunk ennyire előre…

A hajdúszoboszlói Mirage étterem és kávézóba pontosan fél órával a vacsora előtt érkeztem. Szokásom szerint azért, hogy megfelelően rá tudjak hangolódni az estére, szeretem ugyanis megnézni a gondos előkészületeket. 19 óra előtt néhány perccel pedig vendéglátóm kíséretében minden kedves vendég helyet foglalhatott, majd elkezdődött a II. spárga és sauvignon blanc interaktív vacsoraest.

A vacsora beköszönő bora a Pannonhalmi Apátság új címkés tétele volt a Széldomb és a Tavaszó dűlőkről szüretelve. A finomseprűn való erjesztésnek és érlelésnek köszönhetően rétegzett ízű, hosszú, savérzettel, citrusos lecsengéssel. Ízben érettebb déligyümölcsöket mutatott, mandarint, vérnarancsot, ám mindez nagyon lassan nyílik meg a kóstoló számára.

A fogadóételként kínált uborkás spárgatatár és konfitált tojás feketeerdei sonka és prosciuotto társaságában érkezett. A spárga és uborka finom nyersességét kiválóan egyensúlyozta a kétféle sonka, a krémességről pedig a tojás gondoskodott. A nem létező torta tetején a hab pedig a kísérőnek felszolgált szűretlen Wenzel sauvignon blanc tette fel, mely példaértékűen mutatta meg, hogy a gazdag, telt, tartalmas kortyot és a fajtajelleget hogyan lehet sikeresen egybegyúrni.

Hideg előétel: rakott nyúl, spárga, parmezán, Villa Tolnay sauvignon blanc. Az este legjobban fotózható tányérja és legnagyobb hazai meglepetése SB-ból. A nyúl legszárazabb részéből préseléssel készített kockák némi krémes majonéz, párolt spárga és parmezánchips formájában érkeztek. Nagy Laci rajnai rizlingjeiért őszinte lelkesedéssel rajongok, de azt nem gondoltam, hogy ezen az estén a sauvignon blanc-ja előtt is kalapot kell emelnem. Nagyon fajtajelleges ital, teledobált kövekkel. Szenzációs, hazai viszonyokat tekintve megkockáztatom, hogy talán a legjobb, de biztosan a legegyedibb darab.

Spárga krémleves, Villa Maria SB: Manapság talán már nem akkora szenzáció, ha valaki spárgakrémlevest készít, de aki ennyire krémeset tud, az azért nem mindennapi teljesítmény. A feltétet pedig nem egyszerűen egy párolt spárgarüggyel oldották meg, hanem kovászolttal, amit leheletnyi tejfölhab kísért. Remek tányér, az este számomra legkedvesebb italával.

Meleg előétel: házi tojásos nokedli spárgarüggyel, ecetes szívsalátával, Petit Villebois SB. A hazai klasszikus fogás minimális újragondolása. A francia SB-ok közül számomra ez a legkedvesebb tétel, komoly beltartalommal. Nem is csoda, hiszen a bor fél évet töltött finomseprűn. Gazdag aromatika, végtelen elegancia, az este best buy bora.

Főétel: Bőrén sült lazac, spárga, citromos vajmártás, Jordan SB és Dog Point SB. A lazac, spárga és a citrom hármasát talán nem is kell magyarázni, egy ilyen összetevőkből készülő étellel nehéz melléfogni, ha úgy, mint ezen az estén valaki tökéletesen készíti el, akkor a siker garantált. A kísérő pedig egy újabb ország sauvignon blanc-ja, a dél-afrikai köztársaságból érkező Jordan. 6 órás hidegáztatás, hogy az érettebb szemekből is kinyerjenek minél több ízanyagot, citrusos, fügés telt íz, már-már édes karakter. A Dog Point SB-ja szintén Új-Zélandról érkezett, de teljesen más stílusban készült, mint a Villa Maria tétele. Nagyon megosztó, számomra nagyon szerethető bor. Kézi szüret, teljes fürtös préselés, 3 hónap finomseprőn, tartályban. Füstös, ázott kovaköves karakter, mely gyorsan szellőzik. Frissítő, tartalmas lecsengés.

Desszert: eper, csokoládés „créme brulée”. A klasszikus desszertet megelepetés gyanánt gyermekkorunk egyik kedves édessége a szájban robbanó cukorka kísérte bor helyett.

A remek estén vacsorámat Papp Ágnes borturisztikai szaktanácsadó, Komoróczki Anna nemzetközi borszakértő és kedves barátom Vállai Béla társaságában fogyaszthattam el.

Az estén Vállai Béla meghívására vettem részt, melyet ezúton is köszönök.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük