Skip to content

Ízlelő – családbarát étterem Szekszárdon

A szekszárdi Bartina utcában található étterem nem szokványos hely. Több szempontból sem, mire a kedves olvasó az írás végére jut, saját maga is megbizonyosodhat minderről.

Már az épület, a helyszín is szokatlan. Szokatlan, mert egyáltalán nem hívogató, díszes, túlhájpolt az étterem utcaképe, az utca pedig az ottani forgalomtól eltekintve csendes. Parkolási lehetőség az étterem saját parkolójában, vagy az utcán, a közelben lehetséges.

A történet 10 éve kezdődött… A működtető alapítvány közhasznú feladatokat lát el: a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, fogyatékos személyek életvezetési képességeinek kialakítása, és helyreállítása, gyermekvédelmi rendszer működtetése stb. Az ügyvezető – Mészáros Andrea- végzettségét tekintve szociálpolitikus, aki a munkában töltött évek alatt felismerte, hogy a hátrányos helyzetű emberek a mindennapi életben milyen hatalmas hátránnyal indulnak, néznek szembe. Hiszen őket tanulmányaik során viszonylag erős védőháló veszi körbe, ám a tanulmányok elvégzése után hirtelen magukra maradnak a kihívásokkal szemben. Azt hiszem, hogy mindezt nem szükséges külön magyarázni, hiszen ki nem találkozott már az álláskeresés, az életben való boldogulás nehézségeivel, legyen az saját maga, vagy akár gyermeke az érintett. Ennek ismeretében nagyon könnyű megérteni, felismerni, hogy egy hátrányos helyzetű, iskoláit éppen csak befejező ember micsoda kihívásokkal nézhet szembe, mindezt ráadásul nulla tapasztalattal.

Az alapítvány számos sikeres, nyílt munkaerő-piaci elhelyezésen van túl. Évente 150-200 főnek segít, hogy valódi munkával, valódi bérhez jusson, és a társadalom hasznos tagjának érezhesse magát. A munkáltatók egyre nyitottabbak, hogy megváltozott munkaképességű és/vagy fogyatékos embereket foglakoztassanak. Az Ízlelő a családbarát étterem az alapítvány első társadalmi vállalkozása, melyet két fő céllal indított. Egyrészt, hogy képzést és munkahelyet biztosítson fogyatékos embereknek, elősegítve ezzel társadalmi integrációjukat, minél több embernek bizonyítva képességeik sokszínűségét, másrészt pedig, hogy javítsa az alapítvány pénzügyi fenntarthatóságát saját bevételek termelése révén. Így született meg tehát hazánk első megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató étterme 10 évvel ezelőtt. Sokan óvták őket attól, hogy mindez hogyan is fog működni, hiszen számtalan alkalommal tettenérhető, hogy a vendéglátóipar ép emberekkel is nagyon nehéz. Azonban a szekszárdi nyitás minden képzeletet felülmúlóan sikeresnek bizonyult: a 15 megváltozott munkaképességű és 3 ép embert foglalkoztató étterem a nyitás után 8 hónappal anyagilag is sikeres lett. Az akkori sikert pedig szeretné az alapítvány megismételni azzal, hogy bebizonyítsa, nekik nem csupán szerencséjük volt. Így aztán idén nyáron megnyílt hazánkban a második Ízlelő is, Budapesten, a XII. kerületben.

No, de térjünk vissza Szekszárdra… Az Ízlelő étteremben kizárólag helyi, szezonális alapanyagokból főznek, itt a zöldségek nem fagyasztott zacskókból kerülnek a tányérokra. Mindez az ételek minőségén is meglátszik. Szép, ízléses tálalás, igazi ízek, remek összhang jellemez minden egyes tányért, amin az ételek mennyisége is rendben van, mert hát „az üres hasnak nem elég a szép szó”. Az étterem egyelőre napi menüt kínál a hét hat napján. Hétköznap 11-15 óra között, míg szombaton délután 14h-ig várják a vendégeket napi két levessel és háromféle főétellel. A változatosság garantált, hiszen az étterem „szabályzata” rendelkezik arról, hogy a levesek 1 hónapig, míg a főételek 2 hónapig nem ismétlődhetnek. Az étlap megtervezése, az ételek kiválasztása nagy figyelemmel történik: a levesek közül az egyik mindig krémleves és egy hazai ízvilágú, magyaros leves, a főételek között szerepelnie kell egy egészséges, valamint egy kímélő ételnek is. Így lesz az Ízlelő igazán családbarát, minden igényt kielégíteni igyekvő étterem.

Az Ízlelőben a menüs étkeztetés mellett borvacsorákat is szervez. Múlt évi személyes tapasztalatom alapján ezekre az eseményekre mindig időben, mielőbb érdemes helyet biztosítani magunknak. Örömmel látom, hogy egy borvidéken nagy érdeklődés mutatkozik borvidéken kívülről jövő borászok bemutatkozására is. Tavaly Csetvei Krisztina tartott emlékezetes borvacsorát Mórról, most pedig a csopaki Jásdi pincészet képviseletében Csidei Zoltán mutatta be a pincét, az ott készülő borokat.

A balatoni borok – különösen a Balaton-felvidékiek- mindig is szívemhez talán legközelebb állók voltak. Ez elsősorban sokszínűségüknek köszönhető. A frissesség, illatos jelleg mellett jól megmutathatóak a csopaki talaj jellegzetességei is, mely nagyon szépen felismerhető a borokból, így téve őket egyedivé, mással nem összetéveszthetővé. A fehérborok mellett készül vörösbor is, mely az erő helyett eleganciát és a szőlész-borász munkát végző ember stílusát mutatja meg a fogyasztónak.

Az október 12-i 5 fogásos borvacsorán 6 Jásdi borral ismerkedhettem meg, szinte teljesen teltházas környezetben, jó hangulatban.

Üdvözlő ital: Cserszegi fűszeres 2018

A fajta nemesítője – Dr. Bakonyi Károly- a jelenlegi Jásdi házban született, majd 3 éves korában szüleivel együtt Cserszegtomajra költözött, nagy valószínűséggel innen eredeztethető a fajta neve is. Száraz, illatos fehérbor, mely az Alföld után a Balaton-felvidéken is otthonra talált. Élénk savak, szőlős, fehérvirágos illat- és ízjegyek, igazi alapozó bor, a szó legjobb értelmében.

Hideg előétel: Lazactatár koktélparadicsommal, salátalevelekkel, Csopaki olaszrizling 2018

A lazac füstös, kellemes ízű, jól kenhető állagú, a zöldségeken balzsamecetes-mézes dresszing, mely nem tolakodó, remek egységet alkot a hallal.

Az olaszrizling a Balaton északi partjának egyik húzó fajtája. A pincészetnél 50 000 palack készül évente belőle reduktív iskolázás mellett, kóracél tartályban. A fajta és ez a rizling is szinte univerzális, jól párosítható elő- és főételekhez egyaránt. Ajánlható hétköznaponként este, csak egy jó pohár borra, de vasárnap is megállja a helyét.

Leves: Zöldborsó krémleves házi sonka morzsával, tökmagolajjal, Lőczedombi 2017

A szűrt leves bársonyos állagú, kellemes ízű, betétként pedig egész apróra tört sonkamorzsa remek választás sonkachips helyett. A felhasznált tökmagolaj karakteres ízű, remek beszerzési forrásról tanúskodik.

A Lőczedomb dűlő Csopak történelmi dűlője, múltja közel 150 évre tekint vissza. Az olaszriznling 1-1,5kg/tőketerheléssel készült, hogy a talaj ásványossága, karakterisztikája minél jobban érvényesüljön a borban. A területen a klímaváltozás és a fogyasztói igények, valamint a borkészítési technológia miatt az elmúlt években 1 hónappal korábbi szüretek vannak. Egész fürtös préselés, tölgyfahordós erjesztés fajélsztő nélkül, teljesen spontán, organikus módon kb. 1 hónap alatt. A hordókat januárban házasítják komplex egésszé. A termőterületen jelenlévő permi homokkő elképesztő módon jelenik meg a borban, puskaporos, gyufás jelleget kölcsönözve neki. Mindez különösen hosszú utóízzel párosul, így téve igazán emlékezetessé a bort. Étel nélkül kóstolva nem igazán tudtam elképzelni, milyen ételhez állna igazán jól ez a tétel, mindenesetre a borsó krémlevessel, tökmagolajjal remek párost alkottak.

Meleg előétel: Fokhagymás olajban pácolt nyúlcomb petrezselyem- és paprikamag olajos spagettivel, parmezánnal szórva, Ranolder fehér 2015

Ha tehetem, szívesen készítek nyulat, szívesen fogyasztom. Egészséges, száraz húsa ellenére sajnos ma még meglehetősen megosztó étel, mert hát ugye ott van az az aranyos állat… Nagyon sokféleképpen készíthető, de a fokhagymás fűszerezés talán a legismertebb, legnépszerűbb elkészítési mód. A száraz húsjelleg ellenére az olajban pácolás miatt egy kellemesen omlós, finoman fűszerezett hús érkezett a tányérokon. A spagetti fűszerezésére használt olajok jellege finom kesernyében mutatkozott meg, mely számomra inkább különlegességként mint zavarólag hatott. Talán a tészta lehetett volna kissé szaftosabb, krémesebb, de ez lehet egyéni ízlés kérdése is.

A Ranolder fehér, a pince zászlósbora, furmint és a Siralomvágó dűlőből származó olaszrizling 60-40 arányú házasítása. A név Ranolder János veszprémi megyéspüspök tiszteletére adódott, aki egész életét Csopakon élte le, a présházat ő építtette. Jóságos János néven is találkozhatunk vele, aki minden szombaton a rászorulóknak osztott kenyeret. A Ranolder fehérrel, mint Jásdi borral 15 évvel ezelőtt találkoztam először, akkor is, most is mély benyomást tett rám példás eleganciája, remek egyensúlya miatt. Igazi örömbor, mert öröm ilyet adni, kapni, kóstolni, no és persze egy borvacsorán büszkén bemutatni. Számomra az est legszebb tétele, ahogy azt előzetesen vártam is.

Főétel: Egészben sült hátszín gratin burgonyával, pagodakarfiollal, Cabernet Franc- Merlot 2016

A hátszín kényes téma… Nem egyszerű úgy készíteni, hogy az könnyen szerethető legyen, úgy, ahogy a vacsorán ettük – minimális fűszerhasználattal- különösen nem. Általában a „csak” száraztól a cipőtalp keménységűig lehet találkozni vele, talán ezért is nem kerestem sose az étlapokon. Az Ízlelőben készült hátszínt viszont jó szívvel tudom ajánlani, azt hiszem ha mindenhol így készülne, egész más Világot élnénk Jól rágható, visszafogott, diszkrét, ízléses fűszerezés, életem legjobb hátszínje. Van még miért visszatérni Szekszárdra, de ezért mindenképpen érdemes. A köretek sem maradtak alul a hús mellett, bátran kijelenthető, hogy nem mellékszereplői voltak a főfogásnak. A gratin krémes, a pagodakarfiolt pedig dicséretes módon nem nyomták el semmiféle jónak gondolt fűszerezéssel.

Csopak és vele együtt a Balaton-felvidék régebben vörös és fehérboros vidék volt, kb 50-50%-ban. A fehérboros vidék elnevezés az csupán a jelen időszakra mondható el. Dicsérendő, hogy sok pince a korábbi vörösboros múltnak köszönhetően fontosnak tartja, hogy kínálatában ne csak fehérborok legyenek. Természetesen azt a hatalmas testet, húzós tanninokat itt nem lehet keresni és elvárni, az itt készült borok könnyedebbek és inkább gyümölcsösek, mint fűszeresek. A bor testét adó Franc, a Siralomvágó és Lőczedomb termése. Könnyed, elegáns, nem túl testes bor, melyet Tihanyból vásárolt Merlot-val lazítottak.

Desszert: Citrusos túrótorta erdei gyümölcszselével, Chardonnay válogatás a Nagykúti dűlőből

Egy ilyen tartalmas és nagyon élvezetes ételsor után, már egyáltalán nem éhesen ért mindenkit a desszert, mely szintén nagyon tartalmasnak bizonyult. Kicsit úgy éreztem, hogy itt talán mindenből nagyok sok van: a torta kekszes alapja, az öntet mennyisége, mely a finom túrókrém citrusosságát is elnyomta. Talán egy könnyedebb, kis mennyiségű desszert jobb választás lehetett volna.

A chardonnay az egyik kedvenc szőlőfajtám, nagyon sokféleképpen készíthető belőle bor, a könnyed reduktív tételtől a testes, vajas komoly fehérborig. Sokféle elkészítési módot kedvelek e kapcsán, melyek mindegyikében meg tudom találni a nekem tetszőt, azt a fajta kedvességet, amiért az adott tételt szívesen fogyasztom. A desszert mellé kínált bor helyét még keresgélem magamban, egyelőre nem nagyon találom, vagy csak hosszabb ismerkedés után fogom megtalálni. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy egy ételsor végén nem a legfrissebb érzékekkel futottam neki a desszertnek és a hozzá tartozó bornak. Talán a torta harsány ízei sem segítették a kóstolást. A bor a Nagykút dűlő válogatott alapanyagaiból, csak kifejezetten jó évjáratban van elkészítve, spontán erjedt, rövid hordózás után került palackokba.

Két, személyes, egész estés látogatás után látva az ott végzett munkát, valamint folyamatosan figyelemmel kísérve a napi menüajánlatot bátran kijelenthető, hogy a szekszárdi Ízlelő étterem olyan hely, amely ha a városban járunk, egy látogatást mindenképpen megér.

A szekszárdi Ízlelő étterem Jásdi borvacsoráján saját költségemen vettem részt.

Az írás a Bajai Honpolgár 2019/11 számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük