Inotai Csabáné Vincze Zsuzsanna: Grillázs készítése mesterfokon – A könyv az én szememmel

Földi életünk olykor csupa véletlen találkozások sorozata… Ez a gondolat, mondat ötlött eszembe akkor, amikor először találkoztam Zuzsanna könyvével. A gasztronómiával éppen ismerkedő, vele jó viszonyt ápoló emberként egy recept kapcsán nemrég kénytelen voltam elkészíteni életem első pörkölt cukrát. Bevallom, sokunkhoz hasonlóan magam is félve álltam neki ennek a feladatnak. Amikor elkészült, elégedett voltam, amikor Zsuzsanna könyvét elolvastam, a képeket megnéztem, elégedetlen. Ugyanez a kettősség volt bennem akkor is, amikor feltettem magamnak a kérdést, grillázst készíteni egyszerű, vagy sem? Úgy véltem a könyv előtt, hogy egyszerű, de azon a szinten, ahol a szerző jár, már egyáltalán nem. A könyvet elolvasván döntsön mindenki maga, azonban ha csak az emberek érdeklődését e szép szakma, hagyomány iránt sikerül felkelteni, már érdemes volt dolgozni a megírásán.

Az elkészült könyvet némiképp megilletődötten vettem először a kezembe. Lenyűgözött kellemes, puha tapintása, a borítón látható kép ízléses megalkotása, mely nem kevés tapasztalatot feltételez a fényképezés művészetében.

Az előszó, ajánlás és a bevezető felcsigázza az olvasó figyelmét, mintegy kedvet csinálva ahhoz, hogy az ember akár egy nap, az elejétől a végéig elolvassa. Az utóbbit maga a szerző írja, ezáltal téve még személyesebbé, intimebbé az elkészült alkotást, nem kevés nosztalgiával felidézve a gyermekkor minden tekintetben édes emlékeit.

Az érdeklődő olvasó e könyvvel nem receptkönyvet kap, száraz, tényszerű leírást a grillázskészítést illetően, hanem sokkal többet, mást annál. Történeti áttekintést egészen a kezdetektől napjainkig, az édesség elkészítésének érdekes történeteit, ahhoz kapcsolódó személyes és szakmai beszélgetéseket, a szerző személyének bemutatását egészen a gyerekkortól.

Külön fejezetben, külön-külön bekezdések mutatják be az alapanyagok történetét, Európában, Magyarországon való elterjedését. Nagyon szép gondolat, hogy a cukornádból elkészülő méz, illetve cukor elkészítését eredeti, korhű nyelvezetben is megismerhetjük az olvasás során, mintegy többszáz évet visszarepülve az időben. A könyv e része a régies nyelvezet miatt nem csupán érdekes, hanem igen nagy figyelmet igénylő része is a leírásnak, ennek a résznek.

Már az első két fejezet olvasása során nyilvánvalóvá válik a könyv nagyon jól megtervezett, szisztematikus felépítése, kezdve a grillázs és hozzávalói történetének megismertetésétől, hazánkban való elterjedésén keresztül az elkészítéséhez szükséges eszközök bemutatásáig.

Ezek után következik az a része a könyvnek, mely talán a legmélyebb benyomás tette rám, ez pedig a jó minőségű grillázs elkészítéséhez szükséges dolgok felsorolása, bemutatása. Engem nagyon megdöbbentett, hogy a felsoroltak közül –melynek száma egyébként több mint egy tucat- csupán két olyan alkotóelem van, mely eszköz, vagy anyagszükséglet. Az összes többi mind-mind emberi tulajdonság. Számomra ennek különleges üzenete van: azt sugallja, hogy a grillázs csupán kis részben, pár százaléknyi mennyiségben édesség, dísz, élelmiszer, elsősorban olyan és az, ami mi magunk emberek, a készítők vagyunk. A grillázs/perkelt/pörkölttorta készítő tehát mintegy saját magát, az összes készségét, tulajdonságát gyúrja a folyékony cukor és olajos magvak keverékébe, hogy az elkészült alkotás, remekmű végül olyan lehessen, mint ő maga.

Miután az alig néhány szükséges hozzávalóval megismerkedtünk az olvasás során, végre nekiállhatunk az alkotásnak. A könyv a már előzőekben is említett tematika szerint építkezik, nagyon okosan. A legrégebbi recept több mint 400 éves, ennek leírása után lassan, fokozatosan jutunk el napjaink grillázsáig, az igazi remekművekig, melyeket már ismerve, hogy mennyi munka és ügyesség van benne, sajnálnék is megenni. Erre az aprólékosságra, precizitásra egyébként a leírások minden egyes esetben külön is felhívják az olvasó figyelmét. A hagyományos desszert receptekkel ellentétben itt csupán az „alap” grillázs elkészítése van leírva, az összes többi az alkotó feladata, kezdve a tervezéssel, előkészületekkel, majd folyamatosan, lépésről-lépésre haladva előre, egészen a kész műig. A fejezet legérdekesebb része talán, amikor két másik „rokon” édesség – a marcipán és a nugát- közti különbségekkel is megismerkedhetünk. Bevallom, magam azt sem tudtam, gondoltam, hogy ez a három, egyenként is nagyon finom édesség kapcsolatban állhat egymással.

A következő fejezet foglalkozik a szerző és a grillázskészítés kapcsolatával. Megismerhetjük az utat, mely a gyönyörű alkotások elkészítéséhez vezetett. Hogy lett az érdeklődésből, kezdeti szárnypróbálgatásokból sok-sok gyakorlás, türelem árán tökéletes darab. A szerző születési helyénél és jelenlegi lakhelyénél fogva megismerkedhetünk mindkét tájegység grillázstortáinak készítésének hasonlóságaival és természetesen a különbségekkel is. A fejezetben igen nagy részletességgel vannak felsorolva ezen túlmenően is a két tájegység tortáinak tulajdonságai. Szép gesztus, hogy ezeken túl említésre kerülnek a tájegységek lakodalmi asztalainak egyéb édességei is, olyan részletesen, hogy már-már szemem előtt látom a szépen megterített, süteményektől roskadozó asztalokat. A fejezet az étel és a művészet kapcsolatának bemutatásával zárul, mely mintegy átvezetés a következő fejezetbe, ahol a felhasznált szimbólumokat veszik sorra. Nem csupán száraz, unalmas felsorolást kapunk, hanem minden egyes szimbólum jelentésével is megismerkedhetünk. A felsorolás közben pedig nem feledkeztek meg arról sem, hogy az egyes tájegységek egyedi szimbólumait, vagy hasonló szimbólumokat az esetleges különböző jelentéssel megmutassák az olvasónak, ezáltal adva erről a részről is igen részletes bemutatást. Mint ahogy a mai modern kor tortái is tartalmaznak a díszítő elemeken, motívumokon túlmenően szöveges utalásokat is, így ezek a grillázstortákon is fellelhetők. Ezekből jónéhányat szintén megemlít a szerző. A díszítő elemek leírása többnyire rövid, tényszerű, ám nagyon pontos, így a könyv e részének elolvasása után nem sok kérdés merül fel az emberben ezt illetően.

A könyv vége felé közeledvén a hazai grillázsszövetség és tagjainak bemutatása következik. Örömömre szolgál, hogy nem csupán az említett tájegységekről való emberek neveit láthatjuk, hanem vannak Budapestről és az ország nyugati feléből is olyan emberek, akik ezt a szép hivatást, szakmát választották, vagy csak szabadidejük egy részét áldozzák e nemes ügyre. Hiába, a jó, a szép, az egyedi, az érték ragadós, akár a grillázs.

A szerző kitüntetéseinek, eredményeinek olvasása során nehéz szavakat találnom. Némely alkotás elkészítése csupán csak leírva, már-már a hihetetlen kategóriába tartozik. Azonban a könyv nem bízza csupán a fantáziánkra ezt a részt sem. Előbb az ország grillázskészítőinek munkáiból láthatunk néhány képet, majd a szerző saját tortái is sorra kerülnek. Némelyek láttán hosszú percekre elidőzöm, hiszen olykor nehezen felfogható, ép ésszel megérthető, hogyan is lehet ilyet készíteni emberi kéz munkájával. A könyvet a több oldalas, igényes fényképes illusztráció után az ilyenkor elmaradhatatlan köszönetnyilvánítások zárják. Jól látható, érthető, hogy hány ember áldozatos munkájára volt szükség mindahhoz, hogy ezt a csodaszépen elkészített, ízlésesen összeállított, tanulságos könyvet a kezeinkben tarthatjuk.

Az elkészült könyv nem csupán egy – szerencsére- nem eltűnt szakma bemutatása, száraz leírása, annál sokkal több. Kép a múltunkból, amire bátran támaszkodhatunk, hogy annak megismerése és megértése után jelenünk, jövőnk szebb legyen, lehessen. Az alkotás a grillázskészítő ember olykor nem túl egyszerű munkájáról, anyaggal szembeni maximális alázatáról, hatalmas fantáziájáról, ügyességéről, rátermettségéről ad nekünk tanúbizonyságot.

Kérem forgassák, olvassák olyan szeretettel és örömmel az elkészült könyvet, ahogy azt magam is tettem, így tisztelegvén minden hazai grillázskészítő, valamint a könyv elkészültében résztvevő valamennyi ember munkája előtt.

Az írás a Bajai Honpolgár 2017/10 számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük