Nemrég a Bonyhádtól alig több mint 20 km-re levő, kicsit több, mint 500 lelket számláló kis faluban, Lengyelen jártam az Apponyi Pincészetnél.
A pince épületét eltéveszteni sem lehet, nem sokkal a településre való megérkezést követően, közvetlenül a főút mellett találjuk. Mára még nyomokban sem fedezhető fel annak a bizonyos 40 évnek a „pincekultúrája”, ami akkoriban jellemezte az elsősorban tömegtermelésre kialakított épületeket.
Az épületen már első ránézésre látszik, hogy sokat foglalkoztak vele az elmúlt 3-4 évben. Az arculat egyszerű, letisztult, a belső kialakítás bár még folyamatban van, de már most magán viseli az igényesen elvégzett munka minden jegyét.
A birtok körüli szőlőtermő területek 3 nagyobb tagban találhatóak, összesen 165 hektáron. A szőlők életkora 3-15 év közötti, a régi szőlőket mind megújították, ezek kordonos művelésűek.
A borkészítés technológiai része és az érlelés/értékesítés két teljesen külön helyen zajlik. Bonyhádon egy 10.000 hl kapacitású pincében történik a szőlőfeldolgozás, borkezelés, palackozás, Lengyelen pedig az 5.000 hl kapacitású pincerészbena borok érlelése, értékesítése. Ezen kívül a borturizmussal kapcsolatos kiszolgáló létesítmények kialakítása is Lengyelen történik (idén nyárra elkészül a fedett terasz, helyi konyha).
A rendelkezésre álló területek termését feldolgozva a pince 2016-ban 12-15.000 palack bort tervez készíteni a következő fajtákból: fűszeres tramini, Irsai Olivér, fahordós chardonnay, zweigelt rozé, kékfrankos, merlot és egy vörös cuvee. Ezen fajták mellett az ültetvényeken a következő fajtákból található még szőlő: sauvignon blanc, cserszegi fűszeres, shiraz, pinot noir.
A fehérborokat reduktívan dolgozzák fel, a mustot flotálva tisztítva, majd ezt követően fajélesztő mellett, szabályozott hőmérsékleten irányítottan erjesztik. A fehérborok tárolása, érlelése zömmel kortartályban zajlik, de használnak néhány 90 hl-es ászokhordót is erre a célra. A chardonnay-ból például 40 hl-t új 500 l-es fahordóba tettek, majd a kortartályos chardonnay-val ízlés szerint házasították. A 2015-ös évjárat ily módon készülő bora így nem egy friss, üde, penge savú bor lett, hanem egy nagyon finoman krémes textúrájú, komolyabb tétel.
Vörösborok készítése: szintén irányítottan, fajélesztővel, 26°C fok körüli hőmérsékleten, korfejtés mellett erjesztés, majd osztályozás, hogy mely tételek kerüljenek ki Lengyelre, fahordós érlelésre. A lengyeli pincében több mint 100 db új kisebb-nagyobb hordó várja az érlelni kívánt vörös tételeket. Az így készült kékfrankos érezhetően érett alapanyagból készült, 4 éves kora ellenére meglepően fiatalos színű, az orrot, nyelvet kényeztető, édesfűszeres, gyümölcsös illattal, ízzel.
A jelenlegi évjáratok fehérborok esetében a 2015-ös, vörösborok esetén pedig a 2012-es.
A pince fontosnak, mintegy küldetésének tartja, hogy legyen egy olyan fajta is a kínálatban, amivel már Apponyi Gróf is foglalkozott. Ez a fűszeres tramini. Régi boreredmények szerint ezzel a fajtával nagyon szép eredményeket értek el korábban is. A traminihez a szőlőt egy Lengyel melletti régi ültetvényről vásárolják.
Tervük, hogy az egykoron európai hírnevű, elismert borászatban ismét magas szintű borkészítés folyjon.
Az Apponyi Pincészet idén részt vett a Borjour Magnumon, ezen kívül pedig számtalan megjelenést terveznek. Ezek között szerepel a Budavári Borfesztivál, valamint a május 13-án kezdődő Szegedi Borfesztivál. Ez utóbbin az érdeklődők az ígéret szerint egy pinot noir tétellel is megismerkedhetnek.
Végül itt is szeretném megköszönni Szabó Gábornak, hogy beavatott a pince utóbbi pár évének eseményeibe, megismertetett a jövő terveivel, a jelen nagyszerű boraival.
A Gróf Apponyi Pince elérhetőségei:
7184 Lengyel
Petőfi u. 10.
Az írás a Pécsi Borozó 2016/2 számában jelent meg.