Az idei utolsó számba egy igazán tartalmas, laktató, könnyen, egyszerű hozzávalókból elkészíthető étel receptjét választottam. Az elkészítése különös szakértelmet nem igényel, csupán némi tervezés szükséges hozzá annak hosszú elkészítési ideje miatt.
Történelmünk kapcsán ezer szállal kötődünk Erdélyhez. Ezen szálak egyik része a gasztronómiánk közötti hasonlóság. Manapság pedig különösen divatos, trendi onnan abból a régióból származó ételeket készíteni, olyan ikonikus hozzávalókból főzni mint a kukoricadara vagy a burduf túró.
Az erdélyi konyhán mély nyomokat hagyott a zsidó gasztronómia, valamint a XVI. században az unitáriusokból kivált szombatosok konyhaművészete. A szigorúan, mindig megült ünnepekhez pedig mindig hozzátartozott az éppen adott alkalomhoz tartozó étkezés is, legyen az böjti, vagy akár böjt utáni időszak.
A most bemutatásra kerülő recept „alapverziója” minden bizonnyal nem ismeretlen az Olvasóink körében, hiszen a bableves után a babból készített ételek közül második helyen biztosan a sólet áll. Az étel, mely az erdélyi magyarság közvetítésével jutott el hozzánk elsősorban a szabolcsiak körében lett ismert és joggal népszerű. Ismerkedjünk meg hát vele, mivel az elkészítése pofonegyszerű készítsük el otthonunkban mi is.
Szatmári csólent:
Elsőként válasszuk ki a háztartásunkban megtalálható legnagyobb sütőedényt. Olyat keressünk, mely mély, sütőben hosszú ideig használható, fedéllel ellátott. A vékony falú tepsik sajnos nem a legjobb választások erre a célra, mint ahogy a jénai üvegből készült sütőtálak sem. A legalkalmasabbak erre talán az öntöttvas edények, legyenek azok mázasak, vagy máz nélküliek. Ez az edényfajta anyagát tekintve igen súlyos, nehéz darab, a benne készülő ételek felmelegítés után csekély energiafelhasználás mellett is könnyedén azonos hőmérsékleten tarthatók, így ennek az ételnek az elkészítésére kifejezetten alkalmasak, ezen kívül nagy biztonsággal használhatók olyan sütési műveletekre is, mint például egy egész éjszakán keresztül tartó, alacsony hőmérsékleten való sütés.
Áztassunk be 8-9 órára fél kilogramm szárazbabot háromszoros mennyiségű hideg vízbe. Az idő letelte után szűrjük le. A sütőedényünket kenjük ki mindenhol alaposan zsírral, majd a bab felét szórjuk az edény aljára. Az alföldi régióban előszeretettel használt alapanyag a gersli, vagy közismertebb nevén árpagyöngy. Szórjunk a babra 10dkg-ot, majd az egészet sózzuk, borsozzuk igény és ízlés szerint. Aki az ételt még pikánsabbá szeretné tenni, az itt, ezen a ponton helyezzen el néhány babérlevelet a tálban. Vágjunk apróra 1 nagy fej vöröshagymát, pucoljunk meg 12-14 gerezd fokhagymát, majd vágjuk őket félbe. A vöröshagyma és a fokhagyma felét is szórjuk a tálba. Erre kerül 1 kg csontos marhaszegy. A hentesnél válasszunk olyan darabokat, melyek 2-3 ujjnyi vastagak. A csontos hús mindkét oldalát alaposan sózzuk, borsozzuk, így tegyük a tálba. A szeletek mellé rakjunk 1 nagyobb darab sárgarépát 3-4 darabba vágva, valamint a fehérrépát ugyanígy. Helyezzünk el továbbá a szeletek mellett 4 db megmosott tojást egészben, héjasan, úgy, ahogy van. Erre ismét hagyma és fokhagyma kerül, majd a gersli másik fele, valamint a bab másik fele is. A tetejét ismét sózzuk, borsozzuk. Öntsük fel annyi hideg vízzel amennyi ellepi, különben a bab nem fog tudni megpuhulni, rátesszük az edény tetejét és hideg sütőbe helyezzük. A sütőt az edénnyel együtt melegítjük fel 100-110 fokra légkeverés nélkül, majd 8-9 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk a csólentet.
Az elkészült ételt kivesszük a sütőből, a fedőt a tetején hagyva hagyjuk kihűlni szép lassan addig, amíg kéz meleg nem lesz. Tálaláskor a tányérba szedjük a babot, árpagyöngyöt és a feldarabolt zöldségeket. Ízlés szerint merünk rá a léből, melyet előtte lezsírtalanítunk. Aki nem szereti a tányérjában a fokhagyma, vöröshagyma darabokat, az akár le is szűrheti a levet. Hámozzuk meg a tojásokat, vágjuk őket hosszában félbe és adagonként egy felet tegyünk mindenki tányérjára. A csontos marhaszegyet vékony szálakra tépkedjük, megszórjuk vele a tányérunkon lévő zöldségeket. Friss kenyérrel tálaljuk.
Az elkészült mennyiség kb 8-10 fő részére elegendő.
Mit igyunk hozzá? Az ehhez hasonló, nehéz, tartalmas ételek általában komoly, nagy beltartalmi értékekkel rendelkező vörösbort kívánnak. Aki az ilyen stílusú borokat kedveli, az válasszon hozzá bátran egy palack villányi vöröset. Az én választásom szintén villányi tétel, azonban nem a klasszikus, testes vörösboros vonalból. Az étel tartalmasságát ellensúlyozandó én a Maul Pince Maul d’Art tételét választottam, mely egy fiatal, vörös cuvee, melyben a testes bort adó fajták és a könnyedebb bort adó fajták összhangját lehet megtapasztalni. Az én ízlésemhez ez a bor sokkal közelebb áll, mint egy nagy, komoly, testes bor, mert némiképp az ételt képes ellensúlyozni. Ez azonban egyéni ízlés kérdése, így a választást a kedves Olvasóra bíznám.
Az írás a Bajai Honpolgár 2019/12 számában jelent meg.
