Klímaváltozás, ózon réteg elvékonyodás, a sarki jégrétegek megolvadása… Olyan szavak, kifejezések, melyek manapság szinte óránként helyet követelnek a híradásokban. Mindezekről már 20-30 évvel ezelőtt is hallani lehetett, azonban nem ilyen gyakran és talán akkoriban nem is voltak mindennek még szabad szemmel jól látható jelei. Amolyan űrbéli, kissé misztikus kifejezéseknek tűntek akkor ezek, mintha csak egy tudományos-fantasztikus film kulcsszavai lennének. Ha bárki is elgondolkodott ezen, mint reális lehetőségen, talán az is csak annyit mondhatott magának megnyugtató optimizmussal, hogy ez valószínűleg nem a közeli jövőben fog bekövetkezni, így talán nem is szükséges ezzel érdemben foglalkozni. Vajon tényleg így lenne? Vajon 30 év elteltével ez az ember a klímaváltozás kérdését már égetőnek tartja, olyan dolognak, melyre figyelmet kell fordítani? Mindehhez hogyan kapcsolódik egy olyan terület- a szőlőművelés, borkészítés- mely maga is közvetlenül érintett a kérdésben? Lássuk…
Vannak olyan tényezők, melyek a tisztán, reálisan való látást akadályozzák, melyeket nem tudunk befolyásolni. Ilyen például megváltozott társadalmunk, felgyorsult életünk, hatalmas információéhségünk. 30 évvel ezelőtt, 1989 környékén még éppen csak eltörölték a televízióban a hétfői adásszünetet, hazánk kis falvaiba még csak megkezdték a műholdas/kábeltelevízió elérhetőséget biztosítani, akárcsak a telefonét, mobiltelefonról pedig még csak nem is hallottunk. Ezzel szemben ma egy hazai háztartás 100+ magyar nyelvű csatorna választékából válogathat, egy családban több készüléken, a vezetékes telefonokat pedig lassan teljesen kiszorítja a vezeték nélküli technológia. Ebben a környezetben pedig nem meglepő, hogy sokkal könnyebben jut el jóval több információ, mint ezelőtt három évtizede. Mindez abból a szempontból is érdekes, egyben nehezítő körülmény a tisztánlátást tekintve, hogy el kellene tudnunk dönteni, hogy mi az igazság a két dolog közül:
- A klímaváltozással kapcsolatos hírekkel továbbra sincs semmi teendőnk, hiszen semmi más nem történt, mint annyi, hogy a „Világunk kinyílásával” értesülünk, értesültünk olyan eseményekről, melyek eddig megtörténtek, eddig is léteztek, csupán eddig nem kaphattunk róla tájékoztatást.
- A megnövekedett információáradatnak köszönhetően tudomást szereztünk egy égető problémáról, mely ismeretében felelősen gondolkodó emberként bolygónk létét befolyásolni tudjuk, vagy legalábbis megpróbálhatjuk.
Sajnálatos módon sem a hazai, sem a külföldi média és egyéb online portálok sem könnyítik meg a tájékozódást, a tisztánlátást. Manapság már szinte közömbösen vesszük tudomásul –mintegy megedződve- hogy ha valahol a „szenzációs hír” felirattal, mondattal találkozunk. A tudatos hírfogyasztó így, ebben a környezetben kénytelen kiválogatni a likevadász hírek közül mindazt, ami tényszerű, valódi hírértékkel bír. Mindezt mi sem illusztrálja jobban, mint az idei évben párhuzamosan futó, két külön helyszínen pusztító hatalmas erdőtűzről szóló beszámolók. Szibériában, mely állat és növényvilágát tekintve talán közelebb áll hozzánk, tajga és erdőtűz pusztított, rengeteg növény és állat pusztulását okozva, tetézve az orosz kormány tehetetlenségével. A távoli Dél-Amerikában pedig az Amazonas vidékén pusztított erdőtűz, szintén hatalmas károkat okozva. Ugye mindenki el tudja dönteni, mely eseményről hallott többet… Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy ezek nem egyedi, 20 évente egyszer nagy ritkán előforduló események voltak: az Amazonas vidékén, divatos szóval élve, a Föld tüdején, minden évben változó intenzitású erdőtűz pusztít. Ráadásul az idei évben egyes területeken az átlag alatti, míg egyes területen átlag feletti tűz pusztított, így egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy valami nagyon különleges és egyedi dolog történt. Természetesen azt senki, így én sem vitatom, hogy az, ha egy erdő ég, akkor az jó dolog vagy sem, de a híradások eladhatóságát azzal manipulálni, hogy ez szenzáció, nem szép.
Ami az első lehetőséget illeti, azt, hogy nekünk ezzel az egész klímavédelemmel semmi teendőnk, ezt követni épp olyan hiba lenne, mint ha hagynánk magunkat manipulálni a híradásoktól. A megváltozott klímának jól látható jelei vannak, de persze azokat, akik ezt elbagatellizálni igyekszenek, ez sem hatja meg. További hiba lenne, ha tudván a problémáról, azt hinnénk, hogy ezt majd mások fogják megoldani helyettünk. Nem, nem fogják. A problémát csak egyenként, egyénenként, egyesével elkezdve, mindenkinek a saját otthonában, környezetében kell elkezdenie. Nem holnap, még ma.
Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy mindez hogyan is kapcsolódik a borkészítéshez: nemrég egy borkóstolón vettem részt, ahol a kóstolót tartó borász – aki egyébként nem fiatalember volt, hanem egy tisztelet övezte szakember- egy mondatban kijelentette a klímakérdés kapcsán, hogy ez az egész egy felfújt, túlhájpolt dolog. Meleg és hideg volt régebben is, eső esett akkor is, most is. Abban a helyzetben, bevallom, úgy éreztem, hogy most inkább csendben kell maradnom, ugyanakkor nagyon megdöbbentett az, hogy egy ilyen tapasztalt, természethez közel élő ember így gondolkodik.
A szőlővel kapcsolatban mindig is voltak olyan jellegű munkafolyamatok, melyek az időjárás kedvezőtlen hatásait igyekeztek kiküszöbölni, ezek azonban nem tévesztendők össze azzal, hogy bizonyos vidékeken –melyre az írás elkövetkezendő részében részletesen is kitérek- kénytelenek a klímaváltozás miatt egy hosszú évtizedek óta fennálló rendet, rendszert, szabályozást megváltoztatni. Az olyan folyamatok egy szőlőművelés során, mint a fürtök leválogatása, a zöldszüret, vagy a levelek ritkítása, szélsőséges esetben a hajnali fagyok elleni füsttel való védekezés a művelési, borkészítési folyamat szerves részei. Ezeket mindenki saját ízlése, igényei, borkészítési stílusa szerint végzi, függetlenül attól, hogy van e klímaváltozás, vagy nincs.
Ami viszont mindenki számára figyelmeztető, intő jel lehet, az az, hogy egy nagy múltú, kiemelkedő minőségű borokat előállító európai ország is úgy gondolta, hogy elérkezett a változtatás ideje. Annak az ideje, hogy egy borvidéki szabályozást változtassanak meg, olyat, mely akár legendásnak, igen szigorúnak is mondható, ami több tíz éve érvényben van- illetve volt. Ez az ország pedig, ahol ez történt, nem más mint Franciaország, helyileg pedig a a presztízsborokat előállító bordeaux-i borvidék.
Ez év júliusában arról született döntés, hogy a hosszú évek óta „bebetonozott” felhasználható szőlőfajtákat kibővítik hét továbbival. Ezen fajták többnyire a meleg éghajlattal, illetve a fertőzésekkel szemben különösen jól ellenállók, szemben a borvidéken otthonos merlot-val, mely az elmúlt időszakban már képtelen volt megbirkózni a megváltozott klíma okozta kihívásokkal. A különösen meleg év az egekbe tolta a fajta cukortartalmát, ezzel együtt az alkoholtartalmat is, valamint felhalmozódott a magban és a héjban lévő fenoltartalom is. Ezen kívül a területen állandó probléma a lisztharmat, mely a 2018-as évben különösen nagy mértéket öltött. Ezért a borvidék termelői az új fajták bevezetésével az egyre növekvő problémák elől – nagyon helyesen- előre menekülnek, megoldásokat keresnek. Ennek egyik első jele a hét új engedélyezett fajta megjelenése.
Az új bevezetett hét szőlőfajta a következő, melyből 4 vörös és 3 fehér: Touriga Nacional, Marselan, Castes, Arinarnoa, Alvarinho, Petit Manseng, Liliorila.
Ahhoz, hogy a fajták létjogosultságát megérthessük, lássuk, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek.
Touriga Nacional: minden kétséget kizáróan a legismertebb vörös szőlőfajta a négy új fajta közül. Portugália már-már ikonikusnak is nevezhető szőlőjéről van szó. Kétség nem férhet hozzá, hogy a választás a fajta kiváló kánikulatűrése miatt remek ötlet. Az, hogy Franciaországban a Cabernet-k, Chardonnay-k, Merlot-k mellett mennyire lesz képes nagy fajtává válni, arra az elkövetkezendő évek fognak választ adni. Erős, robusztus fajta, a vastag aláhulló lombozat azonban gyakran akadályozza a kis bogyós fürtök növekedését, így a fajta mérsékelt termést hoz. A vastaghéjú bogyók fogékonyak a lisztharmatra és a csomós rothadásra, így a területen amúgy is meglévő problémákra nem tűnik ideális választásnak. A Touriga Nacionalból készült borok mélyvörös színűek, koncentráltak, hosszan érlelhetők, ám intenzív illatkaraktere miatt önmagában kevésbé javasolható, inkább házasítások készítésére használható.
Marselan: Cabernet Sauvignon és Grenache keresztezése. Az 1960-as években Franciaországban preferáltan magas terméshozamú fajták sorába nem illeszkedett, így azt a hivatalos francia fajták nyilvántartásába vételéhez elutasították. Hivatalosan 1990-ben került vissza az engedélyezett fajták körébe. Közép-késői érésű, kitűnően termeszthető alacsony kordonon, ami a minőségi borkészítést nagyban elősegíti. A Touriga Nacionallal ellentétben a Marselan kiváló ellenálló képességgel rendelkezik a lisztharmat és a csomós rothadással szemben. A nagy fürtökön apró bogyók, a belőlük készült bor mély színű, kiváló érlelési potenciállal. Merlot-val remekül házasítható.
Castets: Kissé homályos eredetű, 19-ik századi francia, vadon termő fajta, eredete Szlovákiáig nyúlik vissza, ahol a fajtával az 1970-es években házasításokban kezdtek kísérletezni. Erős, ám nem különösebben termékeny fajta, erőteljes metszést igényel tavasszal. A kis bogyók lisztharmatra fogékonyak. A belőle készült borok mély színűek, jól érlelhetőek, alacsony sav és magas alkoholtartalmúak. Szinte csak házasításokban használják, előszerettel házasítják Gamay Noir-al, Grenache-al, Monastrell-el.
Arinarnoa: Sikeres francia fajta, Merlot és Petit Verdot keresztezése, így a borvidéken való létjogosultsága aligha kérdőjelezhető meg. 1956-tól említik, mint kitenyésztett fajtát, ám egy későbbi DNS elemzés tévútra /?/ vitte a nemesítőket, ugyanis ők a fajta szülőit a Tannat, illetve Cabernet Sauvignon-ban látták. Hogy mi az igazság, azt nem tisztem eldönteni, de bármilyen keresztezésről is legyen szó, a fajta felettébb életerősnek, életrevalónak mondható. Kései érésű, betegségekkel szemben pedig ellenálló. A fürtjei nem túl szorosak, bogyói pedig vastag héjúak. A belőle készített borok mélyvörös színűek, igen határozott, de nem érdes tanninokkal.
Alvarinho: A három engedélyezett fehér fajta közül talán a legismertebb név, Spanyolország/Portugália kedvenc, divatos fajtája, melyből készült aromás, illatos borok szerte a Világon nagy népszerűségnek örvendenek. Korán érő, betegségekkel nem különösebben ellenálló fajta, a szindikátus nagy valószínűséggel azért engedélyezte a telepítést, mert az alvarinho-ból készült borok értő kezekben és szerencsés évjáratokban igen magas minőséget képviselnek. Nagyon jó terméshozamú, de terméskorlátozás nélkül nincs esély a magas minőségű bor előállítására. Kis fürtök, közepes, nem túl vastag héjú bogyók. Leginkább a száraz talajt kedveli. A belőle készített borok jellemzője, hogy illatában a gyümölcsös és virágos aromák keveréke található meg: a narancs, narancshéj, bergamott, zöldalma, grapefruit keveredik a hárs, akác, lonc bódító illatával. Kóstolás során a friss savasság kitűnően képes kiegyenlíteni a masszív testet, a háttérben pedig szinte mindig megtalálható egy sós vonal, mely emlékezteti a kóstolót, hogy ezen borok milyen jól harmonizálnak a tenger gyümölcseivel. Ezen jellemzők azonban csak megfelelően gondozott, hozamkorlátozott borok esetén lelhetők fel, a tömegtermelés „gyümölcse” egy illatban intenzív, ám ízben ettől jóval elmaradó kiegyensúlyozatlan bor. Az utóbbi időkben a direkt pezsgőnek szüretelt, magas savú alapanyagból remek pezsgők is készülnek.
Petit Manseng: Kései érésű, betegségekkel szemben ellenálló fajta, így remek választás lehet a fehér fajták közül. Száraz és édes borok készítésére is alkalmas fajta, mivel érése korán megkezdődik és egészen november-decemberig is tarthat. Erőteljes metszést igénylő fajta, fürtjei kisméretűek, kis, vastag héjú bogyókkal. Nagyon jól képes koncentrálni a cukrot és ezzel párhuzamosan nem veszti el a savas karaktert sem, így egy kései, sokszor december elejei szürettel magas természetes cukortartalommal és megfelelő savtartalommal szüretelt szőlőből illatos, aromás, sok esetben hosszan eltartható bor készíthető.
Liliorila: A szokatlan Baroque nevű fajta és a Chardonnay keresztezése. Korai érésű, kis hozamú fajta. Fürtjei, bogyói kis méretűek, a belőlük készült borok alacsony savtartalommal rendelkeznek, ám illatosak, erőteljes illatkarakterrel rendelkeznek.
A fajták ismertetése után végszó gyanánt álljon itt még két fontos dolog a fajták engedélyeztetéséről:
- A szavazást a fajtajegyzékbe való felvételről még jóvá kell hagynia a francia Institut National de l’Origine et de la Qualité-ben, hogy a francia szabályozásba hivatalosan is felvehetők legyenek. Erről határozat nyilvánvalóan készülhet rövid idő alatt is, de a hosszú évtizede szinte változatlan formában fennálló szabályozás nem azt vetíti előre, hogy a közeli hónapokban, években döntés születhet erről a változtatásról.
- Úgy vélem naivitás lenne azt várni, hogy a következő pár évben 180 fokos fordulat várható a francia top borok összetételében. A nagy nevek nem fogják azonnal a merlot-t lecserélni marselanra, mint ahogy a chardonnay-t sem alvarinho-ra. A francia emberekben, a borászok között a hosszú évek óta berögzült fajták még jó időre meghatározók maradnak majd. Az új fajták megjelenésével azonban addig is lehet kísérletezni. Hiszen az új fajták megjelenése akár egy teljesen új irányt és természetesen új jegyekkel rendelkező borokat fognak eredményezni. Ezen túl az új fajták telepítését egyelőre 5%-ban maximalizálták, valamint az elkészült borok házasításakor, maximum 10% lehet az új fajták aránya.
Az új fajták bevezetése után érdemes lesz különös figyelemmel fordulni a Franciaországban készített borok felé, hiszen izgalmas időszak kezdődik. Az, hogy vajon milyen hatása lesz mindennek a francia borfogyasztásra, gasztronómiára, melyre oly büszkék voltak mindig, ma még nem lehet megmondani, ehhez éveknek, talán nem túlzás ezt állítani, évtizedekre lesz szükség.
Bármi is legyen ennek a történetnek a vége, egy biztosan látszik: a francia termelők, a döntéshozók felismerték, hogy az éghajlatváltozás hatásai már olyan mértékűek, hogy az változást követel Franciaországban, Bordeaux-ban. Mennyire lesz igazuk? Szükséges-e más fajták felvétele is a jegyzékbe, vagy a hét új fajta közül kiszorul majd egy-kettő? Meglátjuk…
Ami pedig minket illet itt Európa közepén: Földünk, bolygónk csak van, vigyázzunk rá!
.
